Szóval hölgyeim és uraim, megtettük azt, amit, nem sok ember teheti meg az élete alatt!!

Előzmények:

Imi a billentyűsünk 18. születésnapja volt tegnap.

Összeröffentünk csak úgy Én, Bandi, meg Imi

És az éj leple alatt elindultunk egyenesen a maroshegyi rádió-tornyok felé.

Igen-igen. Gondoltuk megmásszuk.

A sötétben, egy igen hosszú terepen kellett haladnunk. Mikor autók közelettek felénk, a földre guggoltunk-hasaltunk, hogy ne lássanak mozgást.

El jutottunk a jobb oldali toronyig.

Pechünkre egy kerítés védte, igaz nem nagyon törték magukat a kerítés gyártásban, mivel egy egyszerű mozdulattal átsuhanhattunk alatta.

Para volt ezerrel, de bejutottunk.

Mellettünk pár méterre egy riasztónak tűnő piros lámpa villogott, bár nemnagyon törődtünk vele, mivel....leszartuk :D. Nosza aztán egy félbedöntött létraszerűségen megindultunk felfele.

Két méterre a föld felett volt egy kis megálló, ott le tettük táskáinkat, mivel nem fértünk volna el a nagy létrán felfele. Szélcsend volt.

Elöl indult Bandi, középpen Imi, és utánnuk én, mert nekem nem volt lámpám.

És innentől fogva(hiába van az ember közelében másik ember) egyedűl voltam.

És csak felfele-felfele másztunk.

Érdekes mód az út felénél, találtunk egy vas lapot keresztbefordítva a létrával. Szerintem egy pihenő vas lehetett, de nem törődtem vele. Alíg fértem át rajta. Utánna persze megfordúlt a fejemben, hogy 'addíg oké, hogy átjutottam a vason, de....   ...hogy jövök le'?

Pár perces kőkemény mászás után tapasztaltuk, hogy iszonyat erővel elkezdett fujni a szél. Hát igen... ez már magaslati levegő. Később mikor felnéztem, már láttam, hogy Imi is megérkezik az első lámpához. Hát odáig tartott az utunk.

És énis felértem. :)))

És ha ti éltetek már gyönyörű szép éjszakai tájképet, akkor az az!!!

Az ember bárhová ellátott. (és mégcsak az első lámpánál jártunk)

Lentről, egészen könnyűnek tűnik, bár ha az ember ottvan, és mászik, akkor azért néha-néha megremeg a lába egy csöppet.

Elszívtunk egy cigit a két hatalmas (messziről pirosnak de amúgy sárga fényű) lámpa fényében. Csináltunk pár képet Bandi Zenit-ével. kiváncsi leszek a képekre. Sajnos, nekem mivel a táskám lent maradt, ezért a fényképgép is.

Elidőztünk egy csöppet, és gondolkodtunk, hogy jövőre, vagy a közel multban megmásszuk az utolsó két lámpát is. Oda már mindenképpen viszek gépet :)

Lefelé jövet sokszor lenéztem(bár a flmekben mindíg mondják hogy ne) csak épp hogy nemláttam semmit.

Leértünk szépen sorban. Bandi kicsit még időzött, de aztán őis jött.

Kimásztunk ugyanott a hol bementünk a kerítés alatt, és elindúltunk az utca felé. Az utcánál, meg Bandi előkapott egy elég szar bort, ami nálam maradt :S

A lényeg:

GRATULÁLOK A 18.SZÜLINAPODHOZ IMI! ÉS EGY HATALMAS ÉLMÉNY VOLT!

De ti ne próbáljátok ki! Elég egy rosz mozdulat, és az ember szörnyet halhat.

Köszönöm szépen! :)