Úgy előző héten pénteken hirtelen felindultságból -hozzá tenném, hogy kis segítséggel- le tettem a facebookot egy hétre :) Így tehát mondhatni az egyetlen kommunikáció ez a blog ni.
Az utolsó bejegyzésem óta történt egy két dolog, amit most meg osztok veletek.
Szóval én kapcsolatban voltam megközelítőleg 5 hónapig, és minden jól ment, de végül beleszólt az az életnek nevezett valami. Gyönyörű hónapok voltak azok, bizony. Szakítás után egy nappal egy érthetetlen lehangoltság kerített hatalmába, és igazán szerettem volna azt hinni, nem a történtek miatt volt. Ezt pontosan nem tudom. A Lányka bizony buta volt, lehetett volna ebből vidám történet is, de nem így lett. Pár napra rá kafkában viszont összetalálkoztam egy lánnyal akit, már régebb óta is ismertem, és összejöttünk.
Mondták páran, hogy kicsit gyors volt, és biztosan azért tettem, mert el akarom felejteni Julcsit.
Be kell vallani, hogy ilyen könnyen nem felejt az ember, ez tény. Azonban az sem lehetetlen, hogy éppen Ő lesz az aki majd jó lesz hosszanti célokhoz .. na érted.
Itt azonban meg kell említeni a munkarendet, ami baromira keresztbe tesz mind nekem mind neki.
A barátnőm, most iskolában van, én itthon, mert ugye technikusira járok. Én akkor megyek iskolába, amikor ő el jön onnan. Reggelente 5:20kor felkelhetnék, és találkozhatunk egymással, megközelítőleg 20 percre talán ha minden jól megy, de még egyszer szólok, az életről beszélünk.
Bizony férfi létemre szükségem van bizonyos biológiai elégedettségre, de a barátnőmmel megbeszéltük, hogy két hónapig nem nyúlunk egymáshoz, legyen idő megismernem őt.
Mint elmélet, jónak tűnik a gyakorlatban meg egész jól teljesítek. De valami piszkálja a belsőségeimet. Valami amit talán úgy tudnék leírni, hogy az élethez megfelelő társ hiányából kiadódó, rosszindulatú érzelem. Az emberben megtalálható a vadászösztön, ami reflex szerűen törhet elő, ha nem érzi egy komoly társ jelenlétét.
Julcsival azért lehettem el olyan jól, mert az elején még éreztem, hogy velem van, fogta a kezemet, láttam, és nem utolsó sorban elvoltunk komolyan vett engem, én is őt, így nem jött elő a vadászösztön. Körülbelül mióta Julcsival megromlott a kapcsolatunk, azóta nem érzem ezeket az ember számára igenis szükséges érzéseket.
Talán várhatok. De miért tenném? Ha úgy veszem, bármelyik pillanatban elcsaphat valami mozgó jármű, és akkor csak azt tudnám mondani -ha tudnám- hogy bmg de fsz vagyok, hogy nem éltem igazán, és nem kerestem ehhez igen megfelelő, életrevaló társat.
Barátomék bejelentették, hogy költöznének el. Aztán pár napra rá a srác meggondolta magát, de a lányka nem, és a lányka egy férfi szemmel egészen gonosz műveletet hajtott végre: Választás elé állította a srácot. A lány mindenképpen menni fog, és talán itt mutatkozik majd meg pontosan mi is a "szerelem"
Képes a srác a lánnyal tartani, képes-e követni őt, ha tényleg szereti. Ha nem, akkor a makacsság fog győzni, nem pedig a kapcsolat, és így a szerelem szó már hazugság.
Egy kapcsolatnak erősnek kell lennie. Dönteni tudni kell, és ha valaki tényleg szeret valakit, akkor vele tart, akár merre indul el.
Sajnos ők nem veszik észre azt, hogy igenis összetehetnék a két kezüket, hogy egyáltalán egymás mellett vannak. Nekem nem adatott meg, hogy így velem legyen egy társ mondhatni 3-4hónapnál tovább, de valószínű akár a jövőmet is odaadnám érte. Persze nem lehet mindent készpénznek venni, főleg egy friss "kapcsolatot". Számolni kell bizony azzal, hogy esetek nagy többségében a lányka feladja a monogám hozzáállását a párjához, és aljas módon elrejti ezt, néha meg a férfi teszi mind ezt ugyanígy.
Az emberek seggfejek valóban. Mindegyik, egytől egyig. Nincsen kivétel.
Azonban ha valaki elég erősnek érzi magát arra, hogy kövessen egy másik seggfej embert, és együtt tegyenek seggfejségeket, akkor kérem szépen legyen annyi erő bennük már, hogy kitartanak, és nem csak játszanak mások, és önmaguk érzelmeivel akkor, amikor kimondják azt, hogy szeretlek.
Szerintem a fogadalmamat hamarosan megszegem, mert adatmódosítás miatt kénytelen leszek felmenni a féjszre.
Utolsó kommentek