Mondtam sokszor embernek, hogy a sírás remek, szuper dolog. Szüksége van rá.
Most furcsa véletlen, nekem nem mondja senki. Pedíg érzem, hogy kell. A sírás határán vagyok éppen. De nem mondja senki, hogy tegyek úgy. mindegyis szarok én bele.
2:37 van, aludni nem tudok. kellene valami nyugtató elfoglaltság. vagy csak valami.
A mérhetetlen szeretethiányomat nagyjából kompenzálta barátnőm, mert találkoztunk egy órára. De igen, seggfej vagyok, és telhetetlen. Nem tudom mgamat hova tenni ismételten. Csak ülök itt mint egy fsz, és írom ezt a szart, mert úgy gondolom, egyszer sokat fog érni talán... vagy sem. nem tudom mit hoz a holnap, vagyis a ma.
Mostmár félek elaludni, mert elkésem képzésről. de kimerűlt vagyok. Nincs velem a barátnőm, egyedűl vagyok és tényleg az agyvérzés kerülget.
Rágyújtok a faszomba.
Úgy ahogy
2011.02.10. 02:43
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://furcsaelet.blog.hu/api/trackback/id/tr262650686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek