Na hát az ünnepek. Mert mindenkit el ért a láz, főleg itthon az embereket.
Hát fene gondolta volna régen egésszen apró koromban, hogy pár év mulva ugyanazon a napon, mikor minenki mosolygott rám, remegve kelek fel,hogy már meg is bántam az első lélegzetvételt.
Mostanában rögzülhetett bennem a félsz, vagy talán már az ösztön alakult ki bennem, hogy saját magam védelme érdekében kerüljem a konfliktusokat. Azonban közbe jön az a nevezetes jelenség amit életnek nevezhetünk.
Egy pár hete talán? Még Julcsi el sem ment hazurra, mikor egy olyan játékot játszottunk kedves barátoméknál, aminek az volt a címe, hogy Ilyen az élet. Az első kőrben taroltammmm :D hahah. Aztán jött a többi, és akármennyire szerettem volna nyerni, azt nem tudtam..
Ez valamiképpen szöget ütött a fejembe és agyalni kezdtem. Csak úgy átlagossan rajt, és különös tényállásra jutottam.
Közel két hete, hogy el ment haza barátnőm. Szilveszterre hazajön, vagyis ide. otthonról
érkezik majd :)
Egy pár napja felhívott telefonon, és olyasmit mondott nekem aminek a jelentősségét még csak most fedeztem fel. Sajnos egy korábbi esemény részletei bukkantak fel.
Egyből beugrott a játék.
Ha egyszer nyersz, és megpróbálsz megnyugodni, békességbe lenni pihenni, a játék attól még tovább megy, a korább események vízhangjával eggyütt. Néha ez pozitívan, néha különösen fájón, negatívan csapódik le. Mert bizony vannak olyan dolgok amiket az ember szívesen kitörőlne az emlékezetéből, ha már az életből nem lehet.
És ez volt az ami egy cseppet megrengetett... de úgy igazán. Szeretnék megnyugodni. Végre partnert is találtam hozzá, én legalább is úgy érzem. De a múlt ide szarik egy hatalmas nagyot, és megpróbál a lábunkra folyni. De meg a nagy büdös LÓ!%/78+" !
De hiába. Az élet hatalmas erővel bír gyerekek. Bármit teszel, művelsz, alkotsz, nyoma marad, és később úgyis előkerűl. Néhol fáj, néhol pedíg kellemes önelismerést produkál bennünk. Mondjuk hasonúlhat a memóriára. Csak ennek nem ismerjük a komplett méretét. Kérdezem. Ha most e világon, ebben a légkörben nem tudunk megszabadulni tőlük, akkor az esetleg hamar szóbajöhető túlvilágon is követ majd minket? Vagy majd ott szögesdrótként behálózva szórít, és csak szoríít és még inkább szorííííííííít?
Vagy csak simán ezek a dolgok lesznek az olaj fentről, a lefelé vezető csúszdán.
Esetleg Korda György! Kit láthattunk televízióban igazán csalódottnak. Érezte azt az érzést amit mind ahányan csak fogyasztjuk ezt a tengert körülöttünk, és hidjétek el:
Ő is érezte azt az érzést, amit mindenki keres. Mindenki "csak még egy kicsit többet" kérne belőle ha tehetné meg is fűrdene benne, rajta maradna.
És ti mit műveltek? ?Mint vadak csak úgy ráugrotok, torkának estek, és ocsmányoljátok! Szídjátok mert nem elég megfelelő az elvárásaitoknak! Akár csak a veletek élőt, mellettetek fogyasztót, vezetőt, és elesetteket. De ne aggódjatok, vannak még hasonló emberek, és mindíg is lesznek. Csak meg kell keresni őket ugye? Hmmm? Hol marad a vadász ösztön? Hol maradnak az alfa lények? Hol vannak a planktonok? Hiszen mind fogyaszthattok belőlük. Csak nyugodtan emberek! Lelki ismeret, szemérmetesség, és szemrebbenés nélkül.
fckthsfckngsht
csö
Utolsó kommentek