hogyne!tedd le azt a szart amit fogsz,kelj fel,és takarodj.lift ajtó úgy csapódik be,mint akit betanítottak rá,de megrémũlni sincs idõm,hiszen indul lefelé.még csak egy emeletet mentem de már egy cseppet sem foglalkoztatnak a történtek.el ne felejtsük,segítségért indultam.elõször a fejtetõm,majd a homlokom,és az arcom ...lazul el.talán már elértem 8.emeletet.ajj.elfelejtettem meík emeletnél járok,a lift meg is állt.
Mély levegõ! úgy menni fog ahogy tanultam.lazíts! és már érzem is, ahogy magába húz a vas. elõször vibráló neon, majd aprôbb kékes hullámzással elõbukkan egy szám a kijelzõn. gyönyörũ, kedves szám ez, csak nem értem.egy szempillantás alatt váltott vörösre mikor feleszméltem, ez bizony a 7. és újra indult a lift. türel...mesen haladunk lefelé. mostmár a karom,és mellkasom is laza. 6.
Minden jó szándék maradhat. csaknem felborulok de a lift tart, hiszen erõs mint állat. 5-4 ez egy kicsit gyors esetleg? ugyanmár. nem feledkezünk a célról. segítség kell. egyedũl nem gyũröm össze azt a beteg kockát. na jó! felõlem lehet narancs is, de akk nagy a késztetés, hogy megegyem, és akkor kezdhetem elõrõl. na lazíts már! 3. megy ez... megy ez.
Ki vár engem odalent? a célt tekintve végülis mindegy. legyen erõs, oszt jónapot.2. Enyhe izgatottság ejt rabul, az ismeretlentõl, tõle. most a siker a fontos, mmeg kell nyugodjak. Lazíts! most a lábam, és karom megszũnik létezn. érzem ahogy leszakad az információ a gerincvelõmrõl, és kellemes közeg tölti el a tudatom.... LAZÍTS! vízhangzik, és az egész testem befejezte a külvilág észlelését.
A lift puha talpa földet ért.odabent nem voltam más, csak energia.egy érzékeny köd.az ajtó lágy pengéssel kitárult, mérhetetlen fényesség hatol át rajtam és szeretet önti kõrbe ezt a párát.de legalább ez szilárdan tart!mostmár csak meg kell õt keresnem.bátran fordulhatok hozzá, megbízom benne.különben nem értem volna e...l idáig se.Biztosan a padon ül majd, de még nem szetetnék odanézni. olyan jól érzem magam így.
Tisztelet! szólított, és felénéztem. tudtam, hogy odafent hagytam a narancsomat, és belémnyilalt az érzés, hogy bizony fel kell menni hozzá, hogy összegyũrjük. Dehogy kell! hiszen már ittvan! mintha összefutna a ńyálam, és nemlétezõ karommal nyúlnék a narancsom felé, de elfújta elõle. EZ NEM A TIED! NEM AKAROD, HOGY A ...TIED LEGYEN! igaza van. hiszen megbízom benne nemdebár?
A racionális gondolkodás felé vezetõ út a kétség. de jelen pillanatban nem számítanak a szabályaim.
Nekilátunk hát, õ létezik, a narancs is. közel vagyok hozzá, segítõm megfogja, el kezdi ggyũrni. látom ahogy összeroppannak a részecskéi. felszabadul az energia amit rejteget, elfújja a szél mert nem fogja kõrbe semmi. õ... gonosz, hát rosszul jár, valahol máshol csinálja a fesztivált.
A részleteit magába szívja a tér de mi biztonságban vagyunk, nem férünk be a résen. még nem... majd talán késõbb, ha esetleg megszabadulok a buroktól. de most nem szeretnék. jól érzem magamat így. mély levegõ... Lazíts! most hát eljön a búcsú segítõmtõl.
most pedíg 1tõl,5ig számolok. mire az 5számhoz érek, kinyitom a s...zememet, és sokkalta jobban érzem majd magamat. sokkal jobban mint ez elõtt.
1Elkap a felhajtóerõ,zuhanok felfelé. 2felfelé, felfelé.3 mire az 5számhoz érek, szemem nyitva lesz, és sokkal jobban érzem majd magamat.jobban,mint ezelõtt.4 feljebb és feljebb.megcsap a kinti világ hũvös légköre kezdem érezni végtagjaimat.
5
a szemem nyitva.sokkal jobban érzem magam,jobban mint ez elõtt. ÉS EZ ÍGY VAN!... vidám vagyok,fájdalom nélkül.hát hogy is lennék máshogy?
összegyũrtem hát! :))
Na és itt egy másik is, mert miért ne, ez kicsit rövidebb :D
Utolsó kommentek