Amint kilépünk otthonunk kapuján, gyökeresen megváltozhat normánk, értékrendünk. Nem szükséges hatalmas változásra gondolni, néhol szinte alíg észrevehető. Azonban mint mindenütt, a terepen is elég egy egészen apró gondolat, és gyökeresen megváltozik az életünk. Ez benne van a játékban, együtt élünk vele.
Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen amint egy gonosztevő gondolat tör felszínre, egy másik sokkal nyugodtabb békésebb gondolat visszataszítja, eloltja.
Kérdés, vajon hosszútávon kifizetődő stratégia ez, vagy csak mint fától az erdőt, szemet hunyok felette és elsétálok vele messzire, ahol kitör zsákomból, és megkeseríti egész addigi utam valóját... mindegy is. (22.22)
A mai napom meglehetősen korrekt volt. Nyugtával dícsérd, hát dícsérem is.
Azonban nem érzem teljesnek a mindennapjaimat. Hiányzik Julcsi mérhetetlenül. Ez természetesen kihatással volt egész hetemre, némiképp negatívan egy cseppet, de kárpótolt szerencsére a pozitív gondolat.
Hiányzom neki. Biztosan hiányzom neki.
Ha ugyanannyira hiányzok neki, mint ő nekem, akkor ez a kapcsolat rengeteget meg fog élni.
Persze minden véges. Beszélgettem vele annak idején erről, mégis olyan hihetetlennek tűnik a vég gondolata. Talán nem is baj, hogy nem mutatkozik meg ez a gondolat, pedíg ha itt az ideje, akkor az most van. Most nincsen itt velem, nem tudnék benne kárt tenni. Csak magamban, de azt rendessen leszarom.
Vasárnap jön vissza, igaz nem alszik nálam, de az nem lényeg. szerencse, hogy láthatom majd, és találkozásunk minden egyes másodpercét ki akarok használni. De természetesen csak érzéssel, ne fojtsam meg. Mert tudjátok, a szeretettel lehet fojtogatni rendessen. Nem célom, szóval lapozhatunk.
Rengeteg gondolat csapkod bennem most ha tehetném, egy percre lekapcsolnám az agyamat, csak áramoljon át rajta a levegő, kicsit térjek észhez.
Egy tündér lányka a barátnőm, és szívből szeretem én. Minek törnek fel negatív érzelmek? Eddíg nem igazán láttam értelmüket. Mindíg csak a baj volt velük. De azthiszem itt kezdődik a mérleg elv.
Ahhoz, hogy megfelelően értékelhessük a jót, a negatívból aránylag sokat kell kapni, és ha minden úgy működik ahogyan annak működnie kell, akkor egyformán illik jót, és rosszat kapni, és mindehhez mosolyogni szabad.
Azthiszem talán félrebeszélek. Vagy talán a megítélő képességem gyengült a napokban, talán szimplán én.
Mindegyis, a játszma tovább tart. Részemről nincs sitout ^^ Szóval akár tetszik akár nem, itt leszek egy darabíg, kommunikálok, motorikusan helytállok mindenütt, és örülök neki, hogy aránylag tiszta levegőt kapok még.
Egyenlőre így.
és egy kis móka:
Köszönöm türelmeteket!
Utolsó kommentek