unalmas élet

Mikor elment mögöttem, az motoszkált a fejemben, hogy még nem késő utánna menjek.
Nem értettem a helyzetet.
Nem értettem pontosan miért tettem mind azt ami volt.
Oda fagytam a padra, és szidtam magamat rendesen.
Bolondság lenne írnom, hogy érzek iránta valamit, de egyre inkább tör fel bennem.
Nem tudom meik énem csinálta azt amit csinált, de nemhiszem hogy a jobbik.
Most itt kuporgok, és a sírás folytogat.. :S nagyon régen nem csináltam olyat.
Aztán később utánna mentem a fiukolesz elé meg köré meg szanaszéjjel járkáltam, de sehol sem találtam.
Úgy éreztem megérdemlem az egész sínylődést. Egy rohadt nyafogós fasz voltam vele.
Választás elé kényszerítettem, mert naívan gondoltam hogy
...
Nem is tudom már.. :S
De sok dolog ellentmond a magamban érzett dolgokkal.
Például, hogy vannak dolgok amiket nem tud megbeszélni velem. Pedíg a barátja vagyok.
Vagy nemtudom mit tettem már.
A lényeg, hogy ez le alacsonyított rendesen. Mondhatni a földig alázott.
Erre mondta, hogy ő ezt neki tudni kellett volna?
...
Azthittem alap.
Hülye képzetek mondhatom.

Haza értem és felhívtam. De a hangjában ahelyett, hogy szomorúságot, inkább idegességet hallottam. Csabi biztosan jól megnyugtatta.
És mondta, hogy találjam ki miért mentem oda a fiukolesz elé.

Szóval már nem hisz nekem.
Érthető.

Elképzelhető, hogy a szemében ennyi voltam. Most végleg lesüllyedtem.

De KIBASZOTTUL FÉLTÉKENY VAGYOK!!!!!!!!!

És mint azt a kifelyezés is mutatja féltem őt...
Lefőbbképpen Csabitól, mert úgyérzem hiába vagyok a barátja, de a lány még az övé.
És ez kicsit elviselhetetlen.

Most nyomorgatni fog a bűntudat rendesen egy darabig, igaz holnap beszélek vele.
Nemtudom mitörténik.




:S


 


Had uraljam magamat a képzeteimmel miszerint uralom a körülöttem lévőt.