Néha felmerül bennem egy furcsa érzés, miszerint én nem találkozok konkrét okozattal, én csak okozok.
Tegnap önszántamon kívül löktem el magamtól két nagyon fontos embert.
Az ilyen pillanatokban az ember kicsikét belenéz a tükörbe, és látja kicsikét az eredeti "ő"-t
Igazából az egész szombaton kezdődött. A részletek nem publikusak, de tény, hogy az nem én voltam.
Az ember csinál hülyeséget, nem egyet, rengeteget.
Hülyeség volt összejönnöm akkor régen Vikivel. Ha ő nem lett volna, akor most se lennék így...
Hülyeség volt azt mondanom neki azon a szombaton. Ha az nemlettvolna, akkor így lennék, de valamivel "boldogabban".
És nemutolsó sorban hülyeség volt nekem tegnap azt mondanom Encsinek, hogy hülyeség volt felkelnem szombaton a történet előtt.
(?)
Szerintem érthető.
Mert én voltam.
Utolsó kommentek