Szóval ma reggel felvilágosítottak, hogy velem olyan szép dolgok történnek, és igazuk van.
Szóval tegnap este, mikor msn-en(pff) Viki azt írta, hogy akkorr vééége, azután nemigazán tudtam elaludni.
Próbáltam, de nem ment. Valamien oknál fogva az járt a fejemben, hogy megbántottam. És biztosan így is történt.
Szóval visszamentem msnre, hogy bocsánatot kérjek(nemtudom miért) de már csak a huga volt fent.
Kiborultam, és izomból gépeltem neki sorokat, hogy Vikit így szeretem, úgy szeretem.
Aztán megnyugtatott, hogy nem én vagyok a hibás.
Kikapcsoltam a gépemet, és kinyitottam z ablakot, hogy elszívjak egy cigit, amikor elkezdett esni a hó gyönyörűszépen.(Viki, és anyukája szerint ha ezt álmodják, az boldogságot jelent. erre később visszatérek)
Szóval a hó csak esett finoman, hangtalanul, mikor arra gondoltam, hogy szemét az ember. De tévedtem. Nagyot tévedtem.
Abban a pillanatban, amikor befejeztem a cigit, egy leányzó haladt lent a járdánál, és felnézett. Rámnézett. Nemtudom, hogy látta-e rajtam a bánatot, de a lány egy mosolygó smile-t rajzolt egy kocsi szélvédőjére, amit finoman lepett be a friss hó.
Rám mosolygott, és tovább ment.
Nyugodtan tettem le a fejemet aludni, mert kellemeset csalódtam magában az 'Emberben'
Ma az iskolában matematika órán véletlenül elaludtam, és csak arra az álom foszlányra emlékszem, hogy táncoltunk Vikivel. Igen az "első táncunkat" láttam, éltem át újra. Gyönyörű volt.
Éreztem hajának az illatát, hallottam a hangját. A kovetkező képsorból annyira emlékszem hogy a hó esett, és valaki megveregeti a vállamat.
És a tanárnő ébreztett.
Furcsán nézett rám nemértettem. Nem is figyeltem annyira rá, mert észrevettem, hogy bizony...
Szar nyuszi dolog, de sírtam.
Szóval sírva keltem fel.
Nehéz volt odafigyelni az óra hátralevő részére, de úgyahogy sikerült.
Mi történik velem?
Annyira fáj, hogy elvesztettem egy tündéri lányzót.
És szörnyen érzem magamat, hogy nem lehet az enyém. Elrontottam mindent.
Mindent amit csak el lehetett rontani.
elrontottam.
Utolsó kommentek