Nagyjából sikerült túlélni az elmult napok kihívásait.
Szóval minden jóra fordult a "magánéletemen"kívül
Beindul a zenekar megint. Itthon stabilizálódott a helyzet.
Bár Faterom bekerült a korházba, nemtudom sajnállni, mivel ő nekem egy idegen.

De megint megkelett bizonyosodnom afelöl, hogy nem lehet "belémszerelmesedni" huzamosabb ideig.
Valami mindíg közbejön.

A tőrténet kezdete körülbelül két hónappal ezelőttre tehető vissza, amikoris megtalálltam a világ legaranyosabb legtündéribb leányzóját Vikit.
Első látásra beleszerettem, és aztkövető hétvégén megtörtént a csoda. Megcsókoltam, és megkérdeztem lesz-e a barátnőm.
A válasza igen volt, én meg attól a pillanattól kezdve teljes embernek éreztem magamat.
Teltek múltak a napok, és én csak még jobban belé estem. A dolog azonban nemvolt fordítva ugyanúgy.
Gebe miután mondta nekünk -pontosítsunk Vikinek- hogy kifogsz belőle ábrándulni, nemhagyott engem nyugodni. Folyamatosan átfutott az agyamon, hogy kiábrándul belőlem, és azthiszem ez megpecsétellte a kapcsolat sorsát.
Én törekedtem azon, hogy ne történjen meg, de én úgy vettem észre, hogy megtörtént.
Aztán egy szombat este szünetet kértem, amit vasárnapig bírtam is. talán egy halvány reményt éreztem magamban, hogy keres talán, de nem tette meg.
Én kerestem fel, mert nembírtam tovább. Aztán kedden ő kért szünetet.
Ezt megint csak én nem bírtam tovább, megint én kerestem fel.
Egy ideig mintha minde jól alakult volna, csak "szájrapuszi" helyett "arcrapuszit" adott.
Én ebben azt láttam meg, hogy újra kezdjük, szépen fokozatosan.
Aztán megkérdztem hogy lenne e a barátnőm, csak nevetett.
Aztán egyik péntek este alcohol befolyásoltság alatt, Viki megcsókolt. Igaz romantikusabbra számítottam, de nemérdekelt. Azthittem minden rendben van.

Eljött a 2.hónapos forduló ideje.
Életemben először vettem virágot egy lánynak.
Felmentem hozzá, odaadtam a virágot, és rájöttem, hogy nekem csakis ő kell, a hibáival együtt, úgy ahogyan van.
Ez egy "nagy lépés" volt számomra, mert elhatároztam, hogy akármi történik is, de vele maradok mert szeretem, és ő is szeret(gondoltam én)
Aztán este rámzúdult az aminek nem kellett volna.
Mondta ugyanis, hogy nem tartja érdemesnek folytatni a dolgot.

Egy világ omlott össze bennem.
Elveszítettem azt, akit végre tudtam szeretni. Igazán szeretni.

Szóval ennyire egyszerű nekem elveszteni egy értékes embert.
Nem elég, hogy a barátaim is eltűntek körülöttem, eltűnt ő is.

Egyedül maradtam.

Megcsináltam magamnak

Éljen

megérdemlem.