unalmas élet

Nemtudok rájönni azóta sem, hogy mi bajom volt.
Talán egyszerűen skizofrén vagyok.

A hangulat ingadozásaim pedíg figyelemre méltóak. Egyszer dühös vagyok mindenkire, legszivesebben eltűnnék, másszor pedíg mennék mindenhova, beszélgetnék mindenkivel.
Pedíg megtaláltam a megoldást már, hogy ne legyen rossz hangulatom.

Mondogattam sokszor magamban, hogy igazán nincs is probléma, és hogy soha nem is volt.
Hogy elfogadom a tényt, miszerint átlagos vagyok, és beérem a kevesebbel, esetekben a csúnyábakkal, kellemetlenebbel.
Hogy csak a jövőt kutatom, nem betokosodva csücsülök a múlt hibáival teli kád jeges vízben.
És "hogyha mosolygok csak 3 percig akkor így visszanéznek rám."
De ez valóban így van?
Az utóbbi egy kicsit cáfolva van, miszerint én a belemet kiteszem a zenekarért.
Megírom a számokat. Megtanítatom velük. Búzdítom őket. Felveszem a számokat, és talán lemezt csinálok belőle.
6 Átlagos semmitmondó emberből próbálok valakiket csinálni, hogy ne merűljenek el a feledés homályában, néha még a nemtetszésükhöz is jó arcot vágok.

Mit kapok cserébe?
Semmit.
Egyetlen egy rohadt "köszönöm"-et se.
Legalább egyszer hánynák bele a pofámba. Legalább úgy lenne értelme velük folytatnom.
De mit csinálnak?
Semmitsem.
Egyik próbán megtanultakat a másikra elfelejtik. Nem képesek kicsitsem önfeláldozóak lenni.
A pontokat gyűjtöm. Szeptemberben elszámolás.

Magánélet?
XD
Nincs.
De rájöttem tegnap hullócsillagokat számolva, hogy mi itt a gond.
Minden egyes hullócsillagnál azt kívántam, Anett legyen boldog. Velem, vagy nélkülem. Csak legyen az.
Ő egy törékeny kislány. Akit kegyetlenűl féltek, mert beleviszik a rosszba. És onnantól nincs megállás.

AzTán így beugrott.
Miért is hiányzik nekem?
Miért vagyok belé szerelmes?

Nem más, csak a hormonok irányítanak engem is, mint bármeikünket.
Amiket egyszerűen a "felismerés" nagyon hatásos pszihológiai módszerrel kiküszöbőlhető.
Akár csak a pszihedelikus szerek fogyasztásánál, ha az ember fejében az jár, hogy amit érez, az csak a szertől van, szinte alíg érez meg az egészből valamit.

A szerelemmel is talán ez van.
Csak erősnek kell lennem felejteni, és mondogatni:
"ez csak a hormonok miatt van"






Hogy később mitévő leszek?

Az még egy nagyon jó kérdés.
Várhatok türelmesen.
Valaki, aki engem elfogad úgy ahogy vagyok, és annak aki vagyok.
Aki természetesen szeretni is tud. Engem, és legutolsó sorban, akit Énis Szeretek.
majdmég folyt.
 
Ezt nézd meg! Nekem tetszik :)))