Így nemtudom miért keltem fel ilyen korán, de remélem megérte.

Ma ugyanis 10:00 ra kell bemenni a közoktatási intézménybe, és gyjááááááááááájjjj :(
elfelejtettem.
Szóval ma is, mint szinte minden nap, 5:30kor már fent csiripeltem papagályommal együtt, és iszogattam egy jó erős kávéféleséget. ...nélküle.
Tegnap osztálytársammal kimentünk a plázához(pfffff) megvárni az udvarlós lányzóját, aki meg is érkezett nemsokkal odaértünk után.
Aztán magukrahagytam őket, és nekiindultam a hazamenetelnek. (Marxim környékét jó alaposan kikerülve erről majd később bővebben)
Aztán: "Lássanak csodát" Egy igazán régen látott ismerős brutálszexilányka állított meg, és így egy pár pillanatra ráis tapadtam. Kérdezett, énmeg dióhélyba összefoglalva érzelmek nélkül kitaglaltam, a Vikivel való szakításunk okát, amit még mondjuk máig nemértek, de kár is ezen foglalkozni. Ő elvan, én elvagyok :)
Szóval e kedves ismerős jelenléte hangyányit feldobott engem, mert jó volt látni. 
Ma ugyis ütközünk, és érzelemteljesen kifejtek neki pár dolgot, vagy segítek neki a nemtudommibenmég.

Ma ugyebár szerda van, és halvány foggalma sincs, hogy lesz-e próba.
Lényeg, én lemegyek teembe, mert maximum továbbképezem magamat dob ügyben, ami hiperszuperüberállat.
Ja mostmeg unalom van ezerrel....
Visszaaludni nincsen erőm. Inkább pókerezek a frissen megszerzett 50dollárommal :)))
De errőlis majd bővebben később.

puszi