Jó sokáig élni...

Talán így lesz, talán nem.
Ha így lesz, akkor örülök, ha nem, akkor annak meglesz az oka :)
Szóval miért is törődök én ennyire vele?
Nemtudom, csak úgy jóérzés leírni a lehetőségeimet.

Mint azt hogy :
Érettségi után (Ha lesz olyan) Akkor Széchenyi technikusi képzés. 2év.
Ha megvan két lehetséges kimenetel várható:
-Válság megszünése, marci boldogan munkába állhat, "halomra keresheti magát".
-Válság tovább erősödik, marci nem áll monkába, hanem megy a Mávhő mozdonyvezetőszakembernek, és Halomra keresi magát.

Az első verzió mérlegelése után kis számolás segítségével, elkönyvelhetjük ténynek, hogy marci nemfogja megállni a helyét a nagyvilágban. (se lakás se kocsi se gyerkőc se nő-röhej ez ígyis-)
A második verzió, meg nagyjából stabillá épülget marci szeme előtt, azonban még mindíg kétséges, a "recesszió" elnyúlása.

egy szó mint száz.
Szopás.


De ami marad(hatna):
Zenekar?
Jó kérdés. Ugyanis eléggé instabil helyzetben állnak a tagok. Már nemugyanaz mint régen.
Persze ennek is énvoltam az oka, mint az első komolyabb párkapcsolatomban.
Ha ők nemlesznek, nekem hogyan tovább?
Hát tény, hogy nem fogom feladni.
A lehetőségeimet, már végig godoltam, de tény, ha valami tragédia jönne közbe, akkor lazán talpra tudok majd állni.

Barátok:
Ilyenkor kérdezgetem magamtól, hogy nekem egyáltalán valaha is voltak?
Ha voltak is akkor könnyedén üldöztem el őket magamtól.
Tény, hogy sosem késő változni. Persze ezt mások nemtudják, így valószinű maradt az, amit régen csináltam: társaságválltás.
Egy hangyányi idő során annyi társaságban voltam benne hogy az csak na!
Természetesen én régen megtalálltam a No1 társaságot, csak mostanában kihagynak mindenből engem, az érdekesen ocsmány személyiségem miatt.
Megesik néha na :)
De lényeg, hogy velem vannak azok a dolgok, amik másokkal sohasem lesznek meg.

Na de atán most elég lesz mára belőlem :)



majd re