...Így meg aztán jóhogy elindultam iskolába.
Csak az volt a furcsa, hogy a második kávém után is olyan felületi érzésem volt, hogy azonnal összeesek, és álomvilágba vonulok... ...a padlón.
De nem így tettem, hanem erőt véve magamon elkísértem Encsi-t az iskolájába.
Visszafele-úton persze megincsak Viki jött szembe, énmeg megintcsak tanítottam köszönni.
Mert ő valahogy elfelejtett, de igazából mindegy is.
Én öszönök, mert megadom a tisztelettt.
Aztán telt mult az idő, és próbateremben már Encsivel játszottuk szintin azt a számot, amit mi ketten dolgoztunk át, egy általam ismeretlen számból. De jó volt :)
Este aztán showdown estet tartottunk.
Modhatni nekem nemjött be.
Mindenki kockult, meg zombult, marhult dimbult. Énmeg néztem ahogyan mívelik ezeket a dolgokat. Mígnem aztán meguntam és hazajöttem.
Ja... Majdnem elfelejtettem.
Kb két nappal ezelőtti reggelen, úgykeltem fel, hogy majd kiköptem a tüdőszerkezetemet egy olyan rendszerbe, ami a felkelésem utáni pillanatban jelentős szerepet játszott.
De mára már kezd regenerálódni a tüdőszoveteim feketébb felülete. Így ma reggel márcsak egy közel 5perces idő-intervallumban éreztem, hogy szökni próbál a tüdőm.
Na megyek iskolába, mert nemvagyok elég fáradt még...
pffffffffff-
Utolsó kommentek