Lejjebb említettem, hogy mennyi minden fér bele a napba :)
Ma is ez történt :)
Igaz fájó szívvel, de "aranyosan" mentem Vikihez fel, hogy végre pontot tegyek a végére, mert nem bírtam tovább a "szenvedést"
Se veled sem nélküled alapon indítottam útjának ezt a filmkockát.
Szóval mikor említésre került, hogy már nem akarom látni,mivel akkor megint feltörnének az érzelmeim (alapjáraton akkor alíg birtam már megszólalni) kibaszott az ajtón, és rámbaszta az ajtót.... :D
Ezzel, lehet hogy magára csukta az ajtót.
Miért?
Mert én láttam minden egyes rezzdülését. Értettem minden szavát, de a gondolkodását persze nem értettem meg.
Lehet, hogy csak azért csinálta, mert fiatal, és hogy még élnie kell, de akkor közel 35éves korára frankón kifog égni!
Lehet azért, mert más csávó volt jelen. Bár ebben kételkedek.
Lehet csak szimplán engem únt meg, ami inkább hihetőbb, de ezzel sokat veszített.
Nem nagyképűségből, de így van. Velem bármit megbeszélhetett volna. Támogattam volna, ja, és nekem nem csak "arra" kellett.
Ellenben az odakint mozgolódó "férfiak" 90%-a
ahogyan egy kedves barátom mondta: egy értékes embert veszített.
És ezen a napon, nem csak ő mondta nekem ezt:)
Igen... igen....
Kezdődik a talpraállásidőszak, és már találtam is egy ápolandó szivet.
Lehet hogy nemkéne, de nekemis most erre van szükségem.
Szerelemre... szeretetre, törődésre. És mindenre amit még viszonozhatok :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Természetesen, sajnálom, hogy Vikinek nemtudtam sütni olyan finom gófrit, meg nemtudtam neki finom anyukája által készített sajtostallért csinállni sokat.
Sajnálom, hogy Tomival nem tölthettem több időt, pedíg szeretem a gyerekeket.
Sajnálom, hogy nem tölthettem el több időt anyukájával, mert egy tündérember, és korrekt!
Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg Vikit jobban.
Viszont örülök, mert:
Megtanultam a hibáimat kezelni, szeretni, ésatöbbizni...
Örülök, mert azért akármennyire is nézzük, sok jó dolog történt velünk.
örülök, hogy a "szakítás által" megismerhettem egy új embert, akiben legalább látok tüzet, és reményt, és hiába fiatalabb Vikinél, mégis érettebb, és felnőttesebb gondolkodású.
Mert nekem ez kell...
Egy felnőttes kapcsolat.
Benne vagyok a korban, mikor máe talán egy "életre" választok párt.
Persze még rengeteg időm van, de érdemes most elkezdeni alapozni! :)
Mert igen...
Már érett vagyok egy kapcsolatra!
Egy igazán komolyra.
Az este aztán tragédiába is fullott..
Nagymamámat bevitték a korházba, vérátömlesztésre.
Megilyedtem. nagyon.
Hála "istennek" hogy nem történt semmi komolyabb. Időben észrevették a bajt!
Szóval akármennyire is érdekes volt ez a nap, mégis nyugodt szívvel rakom le a fejemet alváshoz.
Mert értékes ember vagyok..
Berakom a jelenlegi myvipes "bemutatkozásomat" mert annyira jól sikerült, mint állatka:
Egy korrekt emberről szeretnél olvasni.
Mikor ezeket a szavakat olvasod, két kérdés is felmerül benned.
Vajon ez a srác most normális? Vagy csak egészségesen hibbant?
Ki kell hogy ábrándítsalak téged!
Egyik sem vagyok.
De ha a szemembe nézel egy embert látsz, aki nyitott szemmel néz téged, és naívan elkönyvel emberként.
Aztán te egyre többet beszélsz vele, és rájössz, hogy akit te éppen figyelsz, nem éppen egy álomvilágban él.
Szeme nyitva van, és szíve széthasadva, ahonnan elvesztett pár igazán fontos értéket, még nagyon régen, amiket kétségbe esve próbál vissza-szerezni.
Ha szívedből neked is hiányoznak értékek, akkor te segíteni próbálsz neki celluxot, és papírfecnit keresni, hogy az űrt feltölthesse, és szívét körbetekerje, de akkor egy érdekes dologgal találod szembe magadat.
Egy Emberi viselkedéssel.
Ugyanis akin te segíteni próbálsz, nemhagyja, és a talált celluxal a te szívedet ragasztja össze.
Itt két lehetséges kimenetel jöhet szóba:
1. Ha emberként viselkedsz, akkor keresel neki is egy celluxot, és erőszakkal tekered körbe.
2. Ha nem fogadod el a körülötted történő események folyamatát, vagy éppen függőévé válsz, egy idő után téged nem fog zavarni a tátongó szív az emberben akit látsz, és hagyod magadat megjavítatni.
De ne hidd azt, hogy neki nincsen szüksége segítségre!
Akinek-e szavait olvasod, sokat kapott már eddigi útja során. Jót, és rosszat egyidőben paradox módon.
Nem mutatja ki, mert arra nincsen oka, de belül marja őt.
Ha cselekedsz, akkor ő nemhagyja a szívedet újra szétnyílni. De ha elkönyveled az "út végét" olyannak amit éppen feléd nyújtott, akkor ő ott tovább áll.
De nem veszi le a kötést szívéről. Az rajta marad amíg mondatokat alkot, nemkizárt ugyan, hogy újjak keletkeznek benne.
Ha hiányoznának belőled emberi érzések, gondolatok, akkor a naívan elkönyvelt emberi személyiséged, a srácban szertefoszlik, és visszazuhansz (szemében) a hímzett ágyadba, amit mások előszeretettel takarítanak neked ki!
Érdekes ember?
Korántsem.
Ő is csak egy élőlény, ahogyan te is.
ui.: NINCSENEK ÁTLAGOS FÉRFI SZÖVEGEI! MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK (ok+okozat)
Hameg nemvagy rájuk kiváncsi, akkor ennyit érsz, nemfogod sohasem megismerni igazán!
És nemlesznek emberi érzéseid sem.
Franz Márton
köszöntem
Utolsó kommentek