Szóval hol is kezdjem..
A zenekar valamien oknál fogva valami Balatonszéplakfelsőn ünnepelte... nélkülem :D

Kicsikét rosszul esett, hogy ha már így "elvitték a bulit" nemjutottam eszükbe.
Vikivel Sárkeresztes kis eldugott házacskája oldalánál sétállgattam, mikor jött az ötletem, hogy hívjam fel őket, aztán gyorsan leis tettem róla, mert helyre rázták a fejemet, hogy hamár ők így "itthagytak" akkor miért nem hiányzok én nekik?....

...jogos..
Aztán egy hangyányi kis mélabú áradt el benem, hogy megint ilyen Veszprémi helyzet áll fönn, hogy vagyok, de nekik mégsem vagyok.
Egyszóval megint az a hülye érzés, hogy nem a barátaim... fakk.. pedíg már kezdtek jólállni a dolgok..mindegyis
Aztán a mélabú elmúlt, és próbáltam anyukámat hívni szilveszter éjjel. Másodszorra fel is vette, aztán kb két mondat hangzott el:
én: Boldog Újévet anyuuuuuu! :)
anyu: Nekedis. szia.

Namost ilyenkor "folytsam" el azt a kib@szott zokogási vágyat.
Aztán egyszercsak minden rossz érzés elillant, mint ha ottsem lett volna, megfogta a kezemet Viki.
Ennyi nekem arra az estére elég is volt. boldogsággal töltött el, hogy van valaki mellettem.
Természetesen ott voltak velem mások is, akik a Barátaim lettek egy szempillantás alatt.
Mert ugye az az igazi barát aki akkor is ottvan amikor mindenki más már elment :)
...Vannak nekem igazi barátaim? A kérdés az enyém, a válasz meg.. nemtom... valaki felszedi a földről.

Szóval jelenlegi helyzetben csalódtam, de örültemis érdekesen kezdődött az új év.
Kicsit másra számítottam, de a lényeg, hogy velem volt akit akiket a legjobban szeretek.
Hát a zenekar meg...
Na igen..
Most volt egy éves.
Jól megünnepeltük :D
Lényeg, hogy a zene megmarad, de már csak mint hobbi, amit keményen gyúrok velük, akik ebben velem maradnak. De kételkedem benne, hogy barátnak tekintenek már egyáltalán. mindegyis. Haverság is valami nemde?

na aztán boldog újjévet.