Elvesztettem azt akit szeretek.
erre akor jöttem rá, mikor már másodszorra látum úgy, hogy le se kakál, és egyszerűen megtudnék őrűlni...

Magyarúl: Beleőrülök hogy nem lehet az enyém.
Viszont ebbe bele kell törődnöm. ez van.
Hozzászoktam már, hogy sosem kaptam meg amit szerettem volna.
Ezt miért kapnám meg?
Kapcsolatot?
nemérdemlem meg...

A lényeg, hogy az iskolában rendeződtek a dolgaim, egy kicsikét.
Viszont kaptam egy papírt, hogy elmaradt az adóbevallásom, és hogy kell csinállni 8 napon belül, mert különben 200 000forintra basznak meg.

Ez ügy elintézése végett, elmentem a diákszövetkezethez, ahol csukott ajtókkal fogadtak. Mint utólag kiderűlt, valahova elmentek, mert valaki beteglett, és nincsen ügyeletes.. Fasza... ez aztán az én napom.

Szóval nem elég, hogy a stúdióra szánt pénzem nincsen meg, de még valószinű, hogy 200 000re megcsapnak...

De az ilyen dolgokat, miért nem tanítják meg az iskolában?
Hátrányos helyzetűvagyok bazmeg...

Elvileg az iskola, az "életre" készít fel minket... rohadtúl... télleg...

mindegy a lényeg a lényeg, még holnap megpróbálom elintézni.

Ma este megpróbálok a lányzóval kibékülni, mert ez így nem mehet tovább.. degroncs lettem... vagyis már az voltam.

sok lesz... sok lesz...