Ne hergeljük fel, az erkélyre tanyászó galambokat rovarírtósprében mártogatott natúr tonhalszeletekkel.

A baj lehet a következő.
A galambok az édeskés bűzre felfigyelve, tonnaszám jelentkeznek az erkélyen a segélyért.
"Köztudott tény, hogy a galambok úgy fogyasztják el táplálékukat, hogy azt a szályszervükkel(csőr) nagy erő hatásával ide-oda-amoda rángatják, ezzel a táplálék szinte már részecskéire bomolva szanaszéjjel röpköd".
Tegyük fel, hogy egy galamb egy, rovarírtósprében mártott natúr tonhalszeletet képes 3, illetve 6-9 részre bontani úgy, hogy azok a tér bármely pontjára érkezhetnek.
A lényeg, hogy a natúr tonhalszelet darabjait is ugyanúgy tovább rágcsálják más galambok, ezzel a már felbontott táplálékot, meintcsak 3-9 darabra oszthatják ...tetszés szerint.

Az így létrejövő láncreakciótól, a darabok száma hatványozódik.

A rovarírtó, nem csak a rovarokra hatásos!!
Szóval, ha netalántán e láncreakció létrejönne, akkor az erkélyen, vagy közel 3-900 000 galamb tetem része lepné meg a kedves olvasót, a szürke hétköznapokban.

Egy darab galamb teteme átlagosan hosszában megközelítheti a 20centimétert, és széltében pedíg a 10et!
Szóval az így kapott tetemszámból kifolyólag, annyi tetem gyűlne össze az erkélyen, hogy azt nem bírná el, és leszakadna -ezzel jelentős károkat okozva- a kedvesebbik szomszédunk autómobiljára.
Ha a galambtetemeket sorba raknánk ilyen csíkba, akkor a sor Székesfehérvártól, elérne bizony egyészen a Tátráig, ezzel akár megfelelő túristaútvonalat biztosítva az éppen odalátogatóknak.(hogy csőrrel Tátrafelé kell álniuk a galamboknak a könnyebb tályékozódás végett)

Egy pár szóban:

Ha nem akarnak maguknak ideges szomszédokat, és egy hiányzó teraszrészleget, akkor ne etessenek galambokat szúnyogriasztó sprével átitatott natúr tonhalszeleteket.

A túristák meg vegyenek iránytűt.

ui: szeretem a galamboket mert olyan cukik!