Persze, mondhatnám azt is, hogy én normális vagyok, de nem teszem.
Az indok meg persze tök egyszerű.
De térjünk egy kicsit el a tárgytól...

A vizipipáknak ugyanis mért nincsen használati útmutatója? Felettébb érdekesnek találom, hogy van egy (a világon bárhol fel lelhető) készülék, ami termeli az embereknek a füstöt, ami csak úgy jön, és megy, és lehet hogy senki sem tudja oly módon használlni, ahogyan az megtervezett...

Huuuuuuu.. ez egy kicsikét furcsa volt.

Nakérem!

Ha valaki egyáltalán érdeklődik, akkor elmesélem a mai napomat.

Szóval, a mai napom olyan 70%át a Marxim pizzériában töltöttem, ahol a meglehetősen magas füst-koncentrációnak több mint a felét a tüdő-szöveteim közti likakban meglehet még talállni. Aki esetleg kíváncsi rá, az csak nyugodtan fogjon egy két orvosi segédeszközt, és tekincse meg maga.
De a lényeg, mégcsak most jön! Egy másik lénnyel [fogalmazzunk úgy hogy UFO(azonosíthatatlan repülő tárgy)] eléggé feltűnően jókedélyűen, és csak úgy spontán idegbeteg elvoltunk :)
Ami márcsak azért is jó, merthogy kifáradtam, és hogy olyan jóleső érzések keringettek bennem egy jó darabig, és a nagyobbik része még most is bennem k(h)ering.
szóval a holnapi napom valószinű úgy fog kinézni, hogy letekerünk biciklivel Agárd felé, és ott körülnézünk. (én, Bandi, Szalci, Pepe, és természetesen a másik lény is ott lesz)

De!

És ittjön az én nyusziságom, a csak úgy előtűnő hülyeségem, hogy féélek.
Egyrészt a csalódástól, másikrészt mert nem tudom mien következményei lesznek annak, hogyha én megpróbálok közelebb kerülni ezen kis kedves lény közelébe.
Igaz azis, hogy én iszonyatosan nagyon jól érzem magamat mellette, és nagyon, de nagyon, de nagyon szeretnék közelebb ülni hozzá a padon.
Nagyon megkedveltem a kis lényt. És na jó. Legyen bármi, én megpróbálok vele kapcsolatot felvenni. Ha sikerül, akkor én nagyon jól leszek :)

ÉÉÉÉÉÉés talán akkor kisüt a napocskkk a fejemben :)