Szóval a mai napom felettébb jóóóó, illetve rossz volt.

Kezdve attól, hogy egy kegyetlenül berúgott éjjszaka után reggel felébredtem :/

No aztán meg anyu faggatott a táskám végett, hogy hogyis képzelem azt hogy odaadom...stb.

Így hát jött az ötlet, hogy visszakérem izibe!

Természetesen a Lilla reakciói olyan döglött-hal effektnek tűntek, de segáz.  Elindultam busszal hozzá, és vagy fél órán át bolyongtam mivel még ki sem jött elém.  Az utam során gondolkodtam mélyebben, hogy hogyan és miként viselkedjek előtte, és a leg logikusabb következtetésre jutottam:

Kiváltó ok, hogy nincs olyan hogy MI

Mondjuk hogy is lehetne... Eztán már csak azon kellett erőt vegyek, hogy kibírjam a szótlanságát egész úton be a városig. sikerült. Aztán mivel rájöttem, hogy nemis nekem való az a kapcsolat, (mivel nekem nyugodt, őszinte, és békés kapcsolat kell) és erre mások is rávilágítottak (Pepe, Szabi, Gebe, Imi +még sokan mások) így sokkal könnyedébben "beszéllgettem" vele.

Út végén

Hát mondtam neki, hogy engem többett nemigazán lát... Aztán úgy nemnagyon foglalkoztatta a dolog, ígyhát nemis igazán idegeskedtem rajta. Msn-ről természetesen letörőltem, mert amúgysem beszéllgettünk mostanában olyan tartalmasan...

Hogy bánt-e?

Hogy a fenébe ne bántana!

Ha osztályozni lehetne, edíg ő volt az egyetlen lány akit igazán szerettem. Persze a későbbiekben már eléggé kiábrándultam belőle. De igazából ha lehet ilyet mondani, nem én basztam el. Nekem van büszkeségem, és nem leszek papucs. ....ja és nem állok senki közé.

Szóval egy korszak lezárult, törölve belőlem DELETED!!!!

Most pedíg új utak felé nézek...