No. Azért van a cím mellett egy szám, mert úgy sejtem, hogy nem csak ez az egy bejegyzés lesz az én lelki-magánéleti problémáimról.
Ezek persze szinte senkit sem érdekel, de nembaj.
Szóval hát a fekete hajú lány rámnézett, és lekapcsolta bennem azt a bizonyos villanyt, amit már régen fölkapcsoltam nagy nehezen.Pedíg egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hogyan is lenne:
A tóparton kéz a kézben, együttszállni a napfénnyel. Várni, hogy lezuhanjon az aranykorong a földre, egybeolvadva ővele. Együtt lélegezve a csillagokkal, táncolni, és megszorítani egymás torkát, hogy tudjuk, még szívünk dobog.
Ekkor az ég kékes ponyvájával zuhan belénk, és mi várjuk, hogy elsüllyedjünk képzeletünk határtalan tengerében. Hallanánk csontjaink ropogását, mi nekünk szól, és együtt hagyni el a vidéket ami ismeretlen, vad, bölcs, és mégis kidob majd magából.
Egy számomra kedves Ady idézettel fejezném be:
"Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié."
A fekete hajú lány 1.
2008.04.16. 20:25
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://furcsaelet.blog.hu/api/trackback/id/tr32428906
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek