„... amelyben képesek vagyunk felismerni olyan jeleket, mint például a csorgó víz érzése vagy a lonc illata, de rendkívül korlátozott a repertoárunk az olyan szimbólumokból, mint a szavak; amelyben rendkívül érzéki és érzelmi képekkel és aktív intuitív megértéssel, de nagyon kevés racionális elemzéssel találkozunk; amelyben képtelenek vagyunk kiterjedt koncentrációt követelő feladatokat elvégezni; amelyben rövid figyelmi szakaszokat és gyakori elkalandozásokat élünk meg; és mindenek felett, nagyon gyöngén érezzük át önmagunk egyéniségét, de átjár bennünket a fatalizmus, az az érzés, hogy ki vagyunk téve ellenőrizhetetlen események megjósolhatatlan csapásainak.”
Éden sárkányai
höhö
Utolsó kommentek