Amivel találkoztam éjjel hazafeléjövet, egy hangyányit messze volt a várostól, és csak a villódzó fényeit lehetett látni.
Reménykedtem pedíg, hogy elkap valami féle eső, vagy jég eső, mert azért az stílus abban ugrállni.
De nem úgy lett.
Pedíg aznap kora este elmentem otthonról, hogy kikapcsolódjak és elmélkedjek mindenféle dolgon. Aztán egy doboz sörrel, meg félüveg borral tértem ki a Tópartihoz, ahol számtalan lepke talált éppen a szemem előtt párra.
Én meg gondolkoztam, hogy miért is nem vagyok Anettel, mikor úgy lenne tökéletes, vele nézegetni a lepkéket.
De nem volt ott, így énsem voltam ott egészben.
De sokat járt a fejemben, és egy olyan következtetést vontam le, hogy a természet direkt mutatja meg nekem a szerelmes apróságait, akkor mikor én kivoltam éhezve rá :)
De a szép az egészben, hogy velem volt :) (paradox?)
Aztán az italokat elfogyasztva elindultam a városba befelé, hogy lássak látványt, de úgy az egész olyan kihalt volt. Gondoltam kimegyek kicsit a Gajára, és lapítok pénzt a sineken.
Így is tettem, azt leszámítva, hogy vonat nemjött, pedíg ráraktam a pénzt a sínre, és vártam.
Aztán nem telt el sok idő, mikor az első villámlásokat mefigyeltem, és beindultam, hogy hátha lesz valami jó kis viharszerű, ami felfrissít.
De csak villogott összevissza, még hangja sem volt.
És már mikor Anetten kívül semmi más nem járt a fejemben, úgy döntöttem hazacammogok, és megnéztem pár filmet.
Azért érdekes nap volt.
A lepkék jófejek :)))))))))))))
:)
hiányzol
:)
Utolsó kommentek