Bejegyzésemben írtam, hogy "engem nemlehet megszeretni"
Na a mostani napokban erre egyre több rámutatás található.
Én személy szerint iszonyatosan szerelmes vagyok Vikibe, azonban én tőle nemkaom vissza ugyanezt.
Ez kicsit kétségbe ejtő. Najó nagyon kétségbe ejtő.
Mint azis, hogy nálam az utóbbi napok felkeverték bennem a féltékenység érzését.
Ugyanis Myvipen(:D) látom azt a sok srácot, akik küldözgetik a sziveket+lávcsis kommenteket neki, mitsem törődve azzal, hogy az van neki kiírva az adatlapjára, hogy kapcsolatban...
Ilyenkor mit tegyek?
Engem miért nem szeretnek szerelemből?
Eléggé bizarr, hogy megkapok sokmindent az "élet"-től, de a legnagyobb létszükséglet alapját szolgáló érzelmet nem.
Az biztos, hogy én szerelmes vagyok, ebben biztos vagyok.
De hogy ő képes-e megszeretni még engem, az már nem rajtam múlik.
Majd az idő hozza.
Így aztán ma reggel, a világnak bemutatva, magamat endorfinnal felpakolva indulok neki a kinti világnak!
Természetesen ma délután felmegyek Vikihez, átbeszéllni az "egészet"
Lehet azmondja majd, ennyi elégvolt belőled.
És akkor én mihez kezdjek?
Mi lesz utánna?
Ki leszek én?
Mert azt tudom, hogy ma szerelmes vagyok, de lehet holnap márcsak egy használlt zsebkendő leszek az ösvény szélén, amit a szél cibál az ő útjára.
Na megyek marxba megiszok egy kávét...
Utolsó kommentek