unalmas élet

Hát persze... Miért ne lennék én? A mai napom ennyivel kifulladt... Örültem, hogy egyszer végre nyugodt kapcsolatom lehetne...Erre kidobtak... Hát hogyne.Egy ideje keresgélem az okokat, de aztán most rájöttem, hogy én vagyok.......Nekem úgylátszik, hogy nem ez a rendeltetésem...…

Hogyanis lenne már mikor senki sem hajlandó változni.De minek is az? Eldobom, és még rá is taposok régi vackaimraSírok persze de inkább bambulok, és elnyomom karomon, legyen mit áldozni.Nyugodtan, és megfontoltan folyok át valóból, hídba...Aztán utánna szaladok, és…

Bizsereg a szám... Egyszerűen így nem lehet itt aludni. Lehet vagy 60 fok a sátorban.  Erőltetem az alvást, de nem megy. Sírni szeretnék. A szemem könnyezik, de csak a belefolyott izzadságcseppektől. Mintha sav lenne, úgy marja a szememet. ...Na jolvan kimászok innen, és erőt…

Úgy bizony.Ezért most nagyon gyorsba beharapom a krumplipüréssülthusomat, és nekilódulok az erkélyre viharnézegetőbe.Ma még írok egy valamit. jólesz.

Szóvel már egy jóideje nem lehetett engem gépközelben látni :)Kapolcson töltöttem pár napot barátokkal.Mivel ebben e jópár napban nem ültem gépközelben, ezért vezetni kezdtem egy füzetecskét, amibe írogattam.Hát legyen akkor ez úgy ahogyan ott áll: Hmmm... Hát igen.2008…