Az agyam zúg, mert nemtudom holvagyokCsak nézem a csillagokat, és süllyedekTávolodik, halványul, csendesül rámkiáltó sóhajod.Csendben lépek, lábam véres... hehe... üvegek.Naés ekkor jön az a bizonyos hang.Megszorítja nyakamat a képembe röhög.Úgy nézhetek ki, mint egy kidobott…
Utolsó kommentek